A kiegyezés korában a ciszterciek gimnáziuma két irodalmi kitûnõséget is adott Koczián Sándor ("Pécs Petõfije") és Váradi Antal személyében.

Koczian Sándor: 1850-ben született Pécsett. Mindössze húsz évet élt. Irodalmi önképzõkörbe járt, versei a Pécsi Közlönyben is megjelentek. Halála után verseit gimnáziuma irodalmi köre adta ki.

Váradi Antal: 1854 - 1923 Író, költõ, újságíró. Drámákat, színházi és önéletrajzi témájú visszaemlékezéseket, regényeket írt.

Váradi Antal írja Ifjúságom c. könyvében:

"Az irodalmi kör munkásai között feledhetetlen marad elõttem a lángszívû Kóczián Sándor. Szikár, sovány, beteges fiatal ember, mély tûzû szemekkel, a halál csírájával mellében és egy mennyországgal a szíve mélyén. (...) Költeményeit összegyûjtöttük, kiadtuk s a jövedelmébõl édesanyjának is juttattunk. Én magam vittem el a jó asszonynak az annyira szükséges pár forintot."

Koczán Sándor: Dalaim

Zeng ajkamon szívsúgta ének,
A hangok benne egyszerûk
Mint egyszerû a szív, ahonnan
Fakad borongó zengzetük.
Ha jártál már a temetõben,
Hol a síron virág terem,
Lengvér szívbõl jött sóhajoktól,
Tudod, milyen költészetem.

Dalaim lengõ sírvirágok,
Miket megtört reményeim
Sírján fakaszt a fájdalom föl,
S növesztik rezgõ könnyeim.

Váradi Antal: Ifjúságom (részlet)

"Beköltöztünk Pécsre.
Nagy öröm volt nekem az a költözés. Hát még a város? Pécs az ország leggyönyörûbb fekvésû városainak egyike. A sziklás Mecsek oldalán van építve, mint egy szárazföldi Nápoly. Fent gyönyörû erdõk és szirtes magaslatok, alant zöld, mosolygó völgy és tündérszép vidék. Csaknem minden utcájáról a bércekre látni, meg a völgybe alá. Nagypiacán -most Széchenyi tér -állt a hajdani nagy török mecset szomszédságában a gimnázium. "

A kiegyezés korában a pécsi iskoláknak volt még egy nevezetes látogatója: Ziegler -a késõbbi Gárdonyi Géza. A lámpás címû regényének hõsét a pécsi tanítóképzõ intézetbe adták be diáknak. S az Egri csillagok is valahol a Mecsek völgyeiben indul. Levelez a pécsi polgármesterrel, Majorossy Imrével, hogy kerítsen elõ valami adatot Bornemissza Gergelyrõl.

1893. év április 17-én Jókai Mórt a város díszpolgárrá választotta. A Kis tér ettõl kezdve lett Jókai tér.

"Azon meggyõzõdésben tehát, hogy a tekintetes közgyûlés minden igaz érdemet nagyrabecsül, s eként az országszerte természetszerûleg megnyilvánulandó közörömbõl ezen ritka alkalommal részt venni kíván, javasoljuk, miként erre a legnemesebb módon alkalmazva, a polgári erényekre a legszebb koszorút juttassa az említett nagy férfiúnak az által, hogy õt lelkesülten a város díszpolgárának megválasztja s errõl szóló díszokmányt részére eljuttatja."

(város tanácsának jegyzõkönyve: 1893. évi április 17-én)