A Mecsek déli lankái már korán lakóhelyet kínáltak az embernek. A hegy lábánál utak találkoztak, az utak találkozásánál település született. A rómaiak korában Sopianae néven fontos, megerõsített hely. A IX században Quinqueecclesiae -nek (öt templomú városnak) nevezik az okmányok.

I. István a tíz püspökség közül az egyiket Pécsett alapította (1009). Ez jóidõre megszabta a város szellemi életének arculatát. A római Sopianae helyén épült város második püspökében Mórban tisztelheti az irodalomtörténetírás az elsõ magyar származású írót. Az 1060-as években Pécsett jegyezte le a két lengyel remete, Zoerard és Benedek csodás életét megörökítõ pár lapnyi legendát. Az írásos hagyomány szerint õ látja vendégül az Itáliából Pécsre érkezõ Gellértet, s nyerte meg, hogy végleg maradjon hazánkban. "Te pedig írj, taníts, prédikálj, téríts Magyarországban, meddiglen is a munkálkodásnak ideje vagyon" -mondta a legendaíró feljegyzése szerint.

A város szellemi élete elsõ virágkorát az Anjouk és a Hunyadiak idején élte. Nagy Lajos király 1367-ban megalapítja az elsõ magyar egyetemet. Ennek igen jelentõs szerepe volt a reneszánsz mûvészet és a humanista irodalom magyarországi közvetítésében és terjesztésében. Lehetõvé tette ezt a város kedvezõ földrajzi fekvése: az Itáliából Budára vezetõ út mentén feküdt; fõpapjainak itáliai összeköttetése, akik tanulmányaikat többnyire olasz egyetemen végezték s a személyes ismeretség szálait késõbb is szíveles ápolták; valamint püspökeinek nagy anyagi jövedelme, amely a velencei követ jelentése szerint évi 25 aranyra rúgott, s mindjárt az esztergomi érseké után következett. Az egyetem régi épületét a jelen régészeti feltárása a Bazilika és az északi várfal közötti területen határozza meg.

A pécsi egyetemet megerõsítõ pápai oklevél (részletek):

"Lajos király nemcsak Magyarország, hanem a szomszédos területek javára, Pécsett, amely jelesebb és különösen alkalmas és megfelelõ hely, az apostoli szék hozzájárulásával egyetemet akar alapítani a megengedett fakultásokkal, hogy ott a hit terjedjen, az egyszerûek kitanuljanak, az ítélet igazságossága fennmaradjon s az emberek esze és értelme fejlõdjék. ....Pécs város az ország többi városa között a tudomány magvainak szaporítására és üdvös sarjainak növelésére különösen alkalmasnak és megfelelõnek ígérkezik ...testvéreink tanácsára elhatározzuk és rendeljük, hogy Pécs városában legyen és örök idõkig fönnmaradjon az egyetem a kánon -és római jogi, úgyszintén más megengedett fakultással, leszámítva a teológiait."

Pécs szellemi élete a XIV. és a XV. században valóságos virágkorát élte. Királyok látogatnak a városba. Zsigmond és Mátyás többször megfordul e falak között. A hely jelntõsége csak nõtt, amikor az ország déli határvidékén megjelent a török. Az egyetem és az egyházi ügyintézés sok írásos emléket hagyott az utókorra, ezeket itthon és külföldön a könyvtárak féltve õrzött kincsei között tartják számon. (Magyarországon, a pécsi egyetemen szerkesztett szentbeszédek - Bajor Állami Könyvtár õrzi.)

Az európai humanizmus egyik legjelentõsebb alakja, Janus Pannonius a XV. század második felében Pécs püspöke volt. 1459-ben kapja meg kinevezését a pécsi püspökségre. Janus fõpapi székbe került, életének nagy részét azonban nem az egyházkormányzás, hanem a politika és a költészet tölti ki. A téli és tavaszi hónapokban szívesen idõzik a Mecsek tövében, Pécsett. A mecseki táj szépsége gyakran megihlette a költõt.

EGY DUNÁNTÚLI MANDULAFÁRÓL
Herkules ilyet a Hesperidák kertjébe' se látott,
Hõsi Ulysses sem Alkinoos szigetén.
Még boldog szigetek bõ rétjein is csoda lenne,
Nemhogy a pannon-föld északi hûs rögein.

S íme virágzik a mandulafácska merészen a télben,
Ám csodaszép rügyeit zuzmara fogja be majd!
Mandulafám, kicsi Phyllis, nincs még fecske e tájon,
Vagy hát oly nehezen vártad az ifju Tavaszt?

Herkules: Héraklész, nagy erejû félisten; Hesperidák: négy nimfa a föld nyugati szélén, kertjükben termettek a halandók számára elérhetetlen aranyalmák (Herkulesnek sikerült megszerezni õket); Ulyxes: Odüsszeusz; Alcinous: Alkinoosz, a phaiák király; Phillis: trák királylány (Demophón athéni király eljegyezte, aztán útnak indult, és sokáig nem tért haza. A szerelmes lány búskomorságba esett, és egy erdõben felakasztotta magát. Az istenek fává változtatták.)

Jelentõs epigramma költészete, szellemes, könnyed hangon írja meg életének apró mozzanatait.

NÉVVÁLTOZTATÁSÁRÓL
János volt a nevem s Janus, ki e verseket írta!
Megmondom, ha netán, tudni kivánod okát.
Nem buta gõgbõl hagytam cserben a régi nevem, nem!
Tudna-e bárki különb s szebb nevet adni nekem?
Ezt hittem magam is s lásd, Janus lettem, amint a
Múzsa magához emelt s megkoszorúzta fejem.

múzsa: Zeusz és Mnemoszüné (más változat szerint Uranosz és Gaia) kilenc lánya a görög mitológiában. A tudomány és a mûvészet pártfogói. Polühümnia, Erató, Kalliopé, Kléo, Melpomené, Thaleia, Euterpé, Terpszikhoré, Uránia

MENTEGETÕZIK, HOGY NEM ELEGYEDIK a HARCBA
Bajnok urak, mikor én a királyt táborba kisérem,
Nem kell gyávának szidnotok engem azért,
Mert magam ellenségre kivont karddal sose rontok,
Nem kuszom ostromlott vár meredek falain
És rest nézõként szemlélem a más veszedelmét:
Nem félelmem tart vissza, csak érdeketek.
Minden férfi dicsõ, nem múló hírnevet óhajt,
Így lesz a seb könnyû, kedves a hõsi halál.
Ám ha a költõ is harcol s odavész a csatában,
Hõsi halálotokat versbe ki szedje vajjon?

Helyteleníti Mátyás nyugati hadi politikáját s egy Vitéz János szõtte összeesküvésbe keveredik. Itáliába akar menekülni Mátyás haragja elõl, de a Zágráb melletti Medvevárban 1472. március 27-én meghal. Mindössze harmincnyolc évet élt.

Antonio Bonfini: Janus Halála és temetése

"A király bosszúsága miatt országháborítószámba vették, ezért senki sem merte neki a méltó tisztességet megadni. A papok titkon visszahozták testét a pécsi székesegyházba és sokáig rejtegették egy szurokládában. Midõn idõ múltán történetesen Mátyás ott járt a varosban, a templomban, a kanonoki testület könyörögni kezdett a királynak: engedje illõ tisztességgel eltakarítani János költõ testét, melyet királyi haragjától féltükben, régóta temetetlenül õriznek. Megindult a király a nagy férfiú esetén, megdorgálta õket téves felfogásukért, félénkségükért és hogy a költõ tisztességes temetés nélkül ne maradjon, azonnal illõ szertartást rendelt..."

A jelenben Kárpáti Gábor pécsi régész kutatásai igazolni engedik, hogy valóban a Bazilika altemplomában találhatták meg Janus Pannonius földi maradványait. (szurok, pápai bulla, amit püspöki méltóság kaphatott, a csontokból kiderült, hogy tüdõbetegségen átesett férfi feküdt a sírban)